Teleportálás a 17. századi Kínába: Hoi An

Utazni azért is kurvajó, mert valójában az ember még annál messzebre is jut, mint ahova fizikailag elmegy. Ez alatt nem valami homályos ezoterikus igazságot kell érteni, hanem például azt, hogy Vietnámban van egy hely, ahol úgy érezhetjük magunkat, mint egy 17. századi kínai kereskedővárosban. Pedig át sem léptük a kínai határt…

OFF TOPIC: az ezoterikus igazságokról eszembe jut ez a könyv, aminek kiváló címet adtak.

És erről a súlyos felismerésről valaki egy egész könyvet írt. Nem semmi.

Hoi An város

Hoi An a Selyemút része és az egyik legfontosabb kikötő volt Délkelet-Ázsiában, ahol kínai + japán + francia + holland kereskedők telepedtek le, izgalmas multikulti egyveleget hozva létre. Nem lehetett egy unalmas hely, na. Az idők során azonban a part homokossá vált, a nagyobb hajóknak kerülniük kellett, így Hoi An eljelentéktelenedett.

Pont ennek köszönheti viszont a túlélést: jóformán ez az egyetlen település, amelyet nem bombáztak szét a vietnámi háború során. Így maradhatott meg teljes pompájában az óváros, ami annyira hitelesen őrzi a 17-19 századi Távol-keleti kikötőváros képét, hogy menten világörökséggé is nyilvánították.

Hoi An város Vietnam

Míves japán és kínai házak, amelyeken markánsan érződik az eltelt korok súlya, színes lampionok, a folyón meg evezős ladikok úszkálnak, hogy teljessé tegyék a képet. A legöregebb (nem régi, hanem öreg!) kínai ház, a Tan Ky atmoszférája úgy magával ragad, hogy – kicsit szégyellem bevallani – még egy kínai horoszkópos érmét is veszek a benti árustól, pedig soha nem költöm a pénzemet értelmetlen szuvenírekre.

Hoi An régi kinai ház

A helyi Eiffel-Torony, Hoi An jelképe és leghíresebb épülete az 1590-es években épült Japán Híd, amely összekapcsolta a japán városnegyedet a kínaival.

Hoi An japán hid

Az óvárosból ki vannak tiltva az autók, és szerencsére motorossal is alig találkozni. Aki tudja, milyen a forgalom a vietnámi nagyvárosokban, az most gondolatban felbontott egy pezsgőt.

Hoi An város

Az egyik legszebb és európai szemnek legkülönlegesebb épület a kantonéz közösségi ház és benne ez a sárkányos szökőkút. Állítólag ide tértek be anno a kereskedők árucsere illetve pihenés céljából.

Hoi An város Vietnám

És ami szerintem a legjobb Hoi Anban, holott nyilvánvalóan el van túlozva és kicsit vásári is: a színes lampionok, amik mindenhonnan, de tényleg MINDENHONNAN lógnak. Ettől olyan a város, mint egy megelevenedett képeslap, de hihetetlenül hangulatos.

A tengerpart közelében van egy folyószakasz, ahol ki lehet próbálni a a helyi extrém sportot, a bambuszkosárban evezést is. Az a gyanúm, hogy olimpiai szám azért nem lesz ebből.

Hoi An bambuszcsónak

Hoi An a varrodáiról is híres. Az utcán egymást érik a menő ruhaüzletek, ahol európai mértékkel mérve nagyon olcsón varrathatunk magunknak. Leveszik a méreteinket és általában 24 órával később kész is van a ruhadarab. Rengeteg nyugati turista él a lehetőséggel, ami érthető is, valószínűleg sehol a világon nem kapunk ennyi pénzért minőségi (!) méretre szabott öltönyt.

Vietnám varroda

Hálás voltam Hoi An-nak több okból is. Hálás voltam az autóktól és őrült robogósoktól mentes nyugalomért, hálás voltam a 17. századi időutazásért, a teleportálásért (végtére is Japán és Kínát is megjártam kicsit).

Az egyetlen negatívum a turisták lehúzásának az az elképesztően színes palettája, amit ebben a városban tapasztaltam meg. A csúcs az volt, amikor a tengerparton le akartuk tenni a bicókat, és mondták, hogy itt bizony parkolási díjat kell fizetni. Mondtuk, hogy szerintünk meg nem.

De aki egy kicsit is megedződött már Ázsiában annak ez nem szegi kedvét…..

Hoi An mindenképpen megér egy misét!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.