Ahol meg sem érkeztél és már kirabolnak – Saigon

Saigon utca

Vietnamot megelőzte a híre. A utazóközösségben mindenki ódákat zengett róla: Imádni fogod! A legkirályabb ország! – ezek voltak a legenyhébb dícséretek, amiket hallottam. Pontosan nem derült ki, hogy mi az osztatlan rajongás alapja, de gondoltam, akkor ez egy fasza hely lesz. 

Az első állomást, Saigon városát (újabb, hivatalos nevén Ho Si Minh)  ehhez képest egy közepes méretű pofáncsapásként éltem meg.

Saigon utca
Saigon esőben

Már az oda vezető útban sem volt köszönet. A 12 órás menetidőt a buszvezető gyakorlatilag végigdudálta.

Már hozzászoktam, hogy Ázsiában a duda az univerzális kommunikációs eszköz, de ez a sofőr még itteni mércével mérve is extrémnek számított.

Alvásról tehát szó sem lehetett. Az is hamar világossá vált, hogy miért tart a 400 km-es út megtétele egy teljes napig: nincsen autópálya, a falvakon keresztül jöttünk végig, kb 40-as tempóban. Welcome to Ázsia, juhuuu!

Késő este érkezünk meg Saigonba, két másik bakpackerrel együtt taxizunk be a belvárosba. Ők becsekkolnak egy bulizós hosztelbe, nekem az nem pálya, úgyhogy úgy döntök, elgyaloglok ahhoz a csendesebb szálláshoz, amit már korábban kinéztem.

Az egyik kereszteződésnél megállok és kiveszem a telefonomat, hogy megnézzem az útvonalat. Óriási hiba.

A következő pillanatban lelassít mellettem egy robogó rajta két utassal. A hátul ülő srác villámgyorsan kikapja a telefont a kezemből, rámvigyorog, majd továbbhajtanak. Mire felfogom, mi történt, már 30 méterre vannak tőlem. Elborul az agyam, furcsa módon mégis angolul üvöltök utánuk, hogy FUCKER!!! Angolul vagy magyarul, sajnos úgysem segít. A klasszikus motoros kirablás áldozata lettem, volt telefon, nincs telefon, ennyi.

Vietnam Saigon
A rendőrségi jelentés, amelynek lepecsételése 4 napot vett igénybe

A hosztelban dolgozó vietnami srác jófej és elkísér a rendőrségre, hogy meg tudjam tenni a feljelentést. Nem mintha esélyt látnék rá, hogy megtalálják a telefonomat, de hátha a biztosítóm fizet (később persze kiderül: nem fizet). A rendőrégen kiderül, 3-4 napig tart, mire kiadják a lopásról szóló jelentést. Ez azt jelenti, hogy itt kell rostokolnom ebben a cseppet sem vonzó városban.

A vicc az egészben az, hogy állítólag a rendőrség összejátszik ezekkel a tolvajbandákkal. Szóval az egész feljelentősdi egy cirkusz, semmi több.

Tudom, fehér ember luxusproblémája, de a telefonom egy kínai startup terméke volt, amihez csak meghívásos alapon lehet hozzájutni, nem lehet csak úgy megvenni megint. Emiatt nagyon dühös vagyok a tolvajra és dühös vagyok erre a városra is, kapja be mindenki.  Hogy kieresszem a gőzt, az ősi jól bevált módszerhez folyamodom: ivás. Ehhez átcsekkolok a már említett parti hosztelbe, ahol minden este happy hours meg kocsmatúra van és amelynek törzsközönségét ennek megfelelően a brit és ausztrál turisták képezik.

És hogy milyen maga a város? Nézzetek bele ebbe a felvételbe:

Láttam már egyet s mást más ázsiai nagyvárosokban, de Saigon mindent visz közlekedés terén.

Egyetlen káosz az egész, és amikor próbálok átkelni az úton, most már nem csak attól félek, hogy elcsapnak, hanem attól is, hogy kirabolnak. Ho Si Minh egyébként Vietnam újraegyesítése előtt az ország fővárosa volt és ma is a legnagyobb település 7,1 milliós lakossal.

Saigon háborús múzeum
Vascsővel kivert fogak és megnyomorított testek

Ha Saigon, akkor War Remants múzeum! Ez a gyűjtemény a vietnami háborúnak állít emléket. Ha eddig kétségeink lettek volna, hogy ez volt a 20. század egyik legvéresebb és legértelmetlenebb  fejezete, akkor itt végképp meggyőződhetünk erről.

Saigon War Remnants múzeum
Egy kis magyar vonatkozás. Szolidaritás Vietnámmal!

Sokkoló fotókon és rekonstruált kinzókamrákon keresztül nyerhetünk bepillantást abba, hogy hogyan és mennyi embert nyomorított meg testileg-lelkileg ez a háború, amely során az USA el akarta hozni a demokráciát ebbe a csúnya fejletlen országba. Szó se róla, a kiállításon nagyon is érződik a kommunista vietnami vezetés propagandája, a kiírások nagyon keményen amerikaellenesek, de ettől még a War Remnants érdekes és tanulságos, főleg sok amerikai turista számára, akik sokszor itt szembesülnek vele először, hogy hőn szeretett hazájuk nem sokkal jobb egy terrorista államnál.

Tanulság?

Ha kicsit sarkítani akarok – és most akarok – Saigont azoknak tudom ajánlani, akik minden körülmények között megőrzik buddhai nyugalmukat és szeretik a Phó levest. A többiek kerüljék el ezt a várost, ennél jóval kellemesebb helyek is vannak Délkelet-Ázsiában.

 

“Ahol meg sem érkeztél és már kirabolnak – Saigon” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Én is jártam több helyen Ázsiában es felhívták a figyelmünk ezekre a robogós rablókra… de szinte minden prospektusban leírják! De tényleg Saigon a hibás mert madár vagy es az első sarkon kiraboltatot magad… gondolom ha meztelen mész utcára, csodálkozol ha megeroszakolnak…
    Vietnam egy nagyon szegény de gyönyörű hely, mindenkinek ajánlom hogy egyszer az életben látogasson el oda!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.