5 dolog, ami marhára hiányzik Ázsiában

1, minőségi sajt

Ázsia sok szempontból egy gasztronómiai paradicsom, de a tejtermékek terén nagyon szegény a kínálat, és egy európai számára ezen belül a sajt a legérzékenyebb pont. Kisebb boltokban egyáltalán nem lehet kapni sajtot, a szupermarketekben pedig körülbelül így néz ki a tejtermékes pult: 

Kambodzsa szupermarket sajtospult
sajtos pult Battambang (Kambodzsa) legnagyobb szupermarketében

Igen, tehát kb. háromféle kemény sajtból és háromféle ömlesztett sajtkésztíményből választhatunk. Már dörzsölöm a tenyeremet, hogy micsoda sajttálat fogok összeállitani a vacsorához!

2, ehető kenyér

Bumm, egy másik alapvető élelmiszer, ami Ázsiában nem alapvető. Itt a rizs és a tészta az úr. Ez rendben is van – változatos és hihetetlen jó ételeket készítenek belőle – de azért néha marhára hiányzik egy frissen sült, ropogós barnakenyér. Az átlagos boltokban csak csomagolt fehér toast kenyeret lehet venni, (én ezt magamban nem is kenyérként tartom számon) friss pékáruhoz csak pékségben és nagyobb áruházakban jut az ember, de a választék ott sem valami hatalmas.

3, igényes zene

Tudjátok, milyen az ázsiai pop? Addig örüljetek, amíg nem. A legtöbb bárban és szórakozóhelyen ezeket az amúgy is borzalmas számokat keverik be agresszív módon felgyorsítva, erre őrjöngenek a helyiek. Ez a zene annyira siralmasan rossz, hogy az ember már annak is örül, ha felcsendül a “Sorry” Justin Biebertől, mert az legalább egy ismert szar, a többi ismeretlen szarral ellentétben. Időközben meggyőződésemmé vált, hogy az oly sok hosztel által szervezett pub crawl (kocsmatúra) igazi funkciója nem más, mint hogy kellően berúgassák az embereket ahhoz, hogy valamennyire élvezni tudják ezt a zenét.

Ázsia pop szórakozóhely
éjszakai klub Vietnamban

4, kulturált közlekedés

Egy interjúban egy vietnami lakos azt mondta, összesen két íratlan közlekedési szabály van, amit nagyjából betartanak az emberek:

1, Ne hajts se túl gyorsan, se túl lassan.

2, Csak arra figyelj, ami előtted történik, ne nézz hátra.

Ezen kívül MINDENT lehet. Mindenki hajt a szélrózsa minden irányába, az elsőbbségadás teljesen ismeretlen fogalom, az indexelés fakultatív jellegű, a robogósok csak oda nem hajtanak be, ahol FIZIKAILAG nem férnek el, gyalogosként átkelni az úton extrém sportnak számít, még akkor is, ha van lámpa, mert a pirosnál is csak az autók állnak meg, a motorosok nem. A legextrémebb hely szerintem Saigon (Vietnam), itt – pl. Jakartával ellentétben – még gyalogos felüljárók sincsenek, és néha tényleg remegett a térdem, amikor leléptem a járdáról. Nézzétek meg az alábbi videót, sajnos semmi túlzás nincsen benne!

5, Nyugalom

Ázsiában folyton el akarnak neked adni valamit. Robogót, kaját, buszjegyet, lábmasszázst, pedikűrt, taxit, gyümölcsturmixot. Egy nagyvárosban garantáltan nem tudsz úgy végigmenni az utcán, hogy ne szólítanának meg 10 méterenként valamilyen ajánlattal. Csak néhány szituáció, érzékeltetésül:

  • Éppen kászálódsz ki az éjszakai buszból, amikor 5 taxis ugrik az arcodba, hogy “taxi, taxi???”. Mondod, hogy NEM KELL TAXI. Erre visszakérdeznek, hogy hová mész.
  • Hoi An városban minden egyes alkalommal, amikor kiléptem a hosztelből, elkezdett kiabálni egy nő az utca túloldaláról, hogy “scooter, scooter?”, én pedig mindig ráztam a fejem, hogy nem akarok robogót bérelni. De ő azért továbbra is minden alkalommal bepróbálkozott.
  • Az egyik legabszurdabb helyzet az volt, amikor az utcán sétálva egy férfi egyszerűen megragadta a lábamat, lehúzta a cipőmet és elkezdte pucolni. Miután felocsúdtam a meglepetésből, mondtam neki, hogy nyugodtan pucolja, de nem fogok érte fizetni, mert nem kértem a szolgáltatását. Így is lett.

Egy szó mint száz, az ázsiaiak nem igazán tudják, hogyan kell valamit eladni a nyugati embertársaiknak, és ez hamar idegesítővé válhat.

+1, többrétegű WC-papír

Jól van, ez igazából egy apróság, de mégis elvesz valamit a mindennapos komfortérzetből. Valami oknál fokva Délkelet-Ázsiában csak egyrétegű – vagy azt is mondhatnám, szar minőségű – papírral lehet találkozni. Ez vonatkozik a WC-papírra, a zsepire és a szalvétára is. Ha az embernek folyamatosan folyik az orra, mert meg van fázva, vagy éppen egy csípős thai kajával küzd, elég bosszantó, hogy nincs egy zsebkendő, amibe úgy istenesen belefújhatná az orrát. Hogy milyen egyrétegű WC-papírral az élet, azt mindenki magának képzelje el.

Ezek voltak a szegény kisgyermek panaszai, majd lesz pozitív lista is.

Addig is mindenkinek boldog húsvétot!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.