(Thai)földi mennyország: Koh Phangan

Mennyország a földön is megtalálható, az egyik ilyen helyet úgy hívják, hogy Koh Phangan. Thaiföld első számú partiszigete lélegzetelállító szépségével és az időközben világhírűvé vált fullmoon-partikkal csábít. Az első ilyen partit ’85-ben improvizálta egy maroknyi turista, amolyan hálaadás képpen. Később, ahogyan az lenni szokott – és történt pl. a Diáksziget esetében is – a buli híre egyre jobban elterjedt és ma már egy szervezett, 30 ezres tömeget vonzó rendezvénnyé nőtte ki magát. Az élelmesebbek hamar felvetették, hogy ha a teliholdat meg lehet ünnepelni, akkor miért ne lehetne a félholdat meg a negyedholdat is? Mára már ott tartunk, hogy gyakorlatilag minden nap van valami nagyobb rendezvény a szigeten – a számtalan kisebb buli és bár mellett. Vicces tény egyébként, hogy a fullmoon-parti valójában mindig egy nappal korábban vagy később van a tényleges teliholdnál, mivel a buddhista Thaiföldön az sokszor egybeesik valamilyen vallási ünneppel és ilyenkor nem nézik jó szemmel a féktelen mulatozást.

Koh Phangan azonban sokkal több, mint egy partisziget.

Először is olyan türkizkék partjai vannak, hogy bepisilünk a gyönyörűségtől. Nem véletlen, hogy A part című film Dikáprióval egy közeli szigeten játszódik, illetve ott lett forgatva. Nem csak a víz felett, de a víz alatt is paradicsomi állapotok vannak: mesés tengeri élővilág, amelynek felfedezésére számtalan búvárkurzust, hajókirándulást, satöbbit szerveznek a szigeten.

Ha ez nem lenne elég, a sziget belseje is kincseket rejt: csodás dzsungelt, amelynek több része is nemzeti parkként funkcionál, olyan vízesésekkel, hogy az ember megvilágosodva ÉS újjászületve jön ki a vízből. A szórakozóhelyek és a részeg brit turisták a sziget déli partján koncentrálódnak, az északi fél sokkal nyugodtabb. Itt sok jógacentrum, masszázsszalon, búváriskola, sőt, még egy menő co-working iroda is található, ide jönnek tehát azok, akik testi-lelki feltöltődésre vágynak, esetleg dolgozni szeretnének.

Egy szó mint száz,

Koh Phangan sokféle jóval csábít, és szinte mindenki megtalálja itt a számítását, kivéve azokat, akik egy jellegtelen wellneshotelben szeretnék eltölteni a századik tök hasonló nyaralásukat.

A szigetre már évtizedek óta özönlenek a turisták, tehát semmiképp sem számit insider tippnek. Szervezett turizmus viszont nincsen, a legtöbben, akik ide látogatnak, hátizsákos utazók, esetleg vagányabb családok (és persze a thaiföldi turizmus alapköve:  az 50-es 60-as, szexre éhes nyugati férfiak). A szigetnek tehát még mindig van egy különleges atmoszférája, amely annak is köszönhető, hogy az itteni thai emberek valahogy hippibbek, mint a thai emberek például Bangkokban. Rengeteg az olyan bár, amely egyben tetoválószalonként is működik, és ahol egész nap megy a füvezés és a gombázás, Bob Marley-val a háttérben (ez a két drog a legelterjedtebb a szigeten, de gyakorlatilag mindent be lehet szerezni, ha az ember kész az otthoni ár kb. kétszeresét kifizetni.)

Ahogyan szinte mindenütt Ázsiában, itt is a robogó a közlekedés alfája és omegája. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a meglehetősen nagy és dimbes-dombos szigeten eljussunk A-ból B-be. Átszámítva napi kétezer Ft-tól lehet bérelni scootert (minél több napra bérel az ember, annál lejjebb lehet alkudni az árat). Jogosítványt soha nem kérnek, itt nem olyan szőrszálhasogatóak, na. És hogy hova vezet mindez?

tapasztalatlan robogósok + kaotikusan közlekedő helyiek + részeg partiállatok  = k**va SOK robogós baleset

Annyira sok, hogy az ilyen módon szerzett hegeknek már neve is van: “Koh Phangan – tetoválás“.

De hegeket nem csak robogózással lehet szerezni, hanem például thai boxszal, is amely az első számú sportág a szigeten, és amelyet nem csak a helyiek űznek szívesen, de sok turista is befizet egy-egy többnapos tréningre. Esténként meccseket tartanak, amelyekre bárki vehet belépőt, és persze fogadni is lehet.

Mint fentebb említettem, a fullmoon-parti egy óriási rendezvénnyé nőtte ki magát, és sajnos a mennyiség ebben az esetben is a minőség rovására ment.

Rikító szivárványszínű pólóban őrjöngő, testfestett részeg fiatalok, közepesen szar elektronikus zene és sörösüvegekkel teledobált tengerpart,

körülbelül ezt kell elképzelni.  Ha valaki valami igényesebbre vágyik és szereti a technót, annak az Eden Garden-ben van a helye. Ez a klub a szigetnek egy heggyel leválasztott csücskén van, tehát csak motorcsónakkal lehet megközelíteni (illetve egy másik módon is, de erről majd később). A fuvarnak igen borsos ára van, 400 baht, és az ember nyilván majd vissza is szeretne jönni, tehát 800 bath-ba, kb 6500 Ft-ba kerül csak az oda-vissza út a partiba. Mi szombat este hajnali 3-kor szállunk be a csónakba 7 másik részeg fiatallal együtt, a közepesen nagy hullámok ide-oda dobálják a csónakot, pár perc sem kell és bugyiig elázunk.

Az élmény viszont hihetetlen. Mindenki önkívületi állapotban üvölt az örömtől és a félelemtől, százszor jobb ez, mint bármelyik vidámpark.

A kiszállás pedig a szó szoros értelmében örök emlék marad. A csónak nem tud rendesen kikötni, pár méterre a parttól áll meg, a vízbe ugrálunk bele. Ahogyan szállok ki a még mindig rázkódó hajóból, valami kapaszkodót keresek és sajnos az első dolog, amibe belenyúlok, a motor kipufogócsöve lesz. Így sikerül leégetnem a bőrt a fél karomról.

Igen sajátos, berúgott-sokkos állapotban érkezem meg az Edenbe, a helyiek friss aloe verát hoznak és azzal kenegetjük a sebet. A sokk alábbhagy, a jókedv marad. Ha már eljutottunk erre az isten háta mögötti helyre, akkor élvezzük ki! A sziklák tetejére épített klubból hihetetlen kilátás tárul az ember szeme elé, ami pedig a zenét illeti, az végképp eloszlat minden kételyt: egy berlini DJ tolja az elképzelhető legminőségibb technót.

Reggel 10-kor-amikor elindulnánk haza, még viharosabb a tenger, így már a motorcsónak sem jár.

Mi lesz most, kérdezem, a hegyen keresztül megyünk haza??

Igen.

Egy dzsippel, hátul nyitott platóval. A helyenként 80 fokos meredek földúton, akkora kátyúkkal, mint egy fürdőkád. Egy thai férfi vezeti az autót, a motor többször is lefullad és visszacsúszunk, de ő halálos nyugalommal inditja újra és zsonglőrködik az autóval. Én belül ülök, de így is két kézzel kell kapaszkodnom, hogy ne essek ki minden bukkanónál, a nyitott csomagtartón ülők pedig rejtély, hogy hogyan nem potyognak ki.

És amikor már azt hisszük, ennél nem lehet rosszabb, akkor elkezd zuhogni az eső.

Ahogyan nézem az egyre dagonyásabb utat, komolyan elkezdek kételkedni benne, hogy átjutunk a hegyen. De a sofőr hihetelen tehetséges és/vagy gyakorlott, ezt is megoldja. Fél óra kőkemény ralli után megérkezünk a városba. Mit mondjak, ez egy eseméydús éjszaka volt. És még csak ezután indulok a kórházba.

Koh Phangan egy csodálatos hely, ahol bármi megtörténhet.

Akik nem akarják, hogy “bármi” megtörténjen velük, azoknak  itt van egy néhány tipp.

Mit csináljunk Koh Phanganon:

  • búvárkodni, merülni vég nélkül!
  • kirándulni valamelyik vízeséshez
  • megnézni a naplementét valamelyik kilátó-bárban
  • éjszakai piacon vacsorázni
  • feltöltődni valamelyik jóga centrumban
  • thai boksz

Mit ne csináljunk Koh Phanganon:

  • fullmoon-parti – nem csak hogy nem annyira jó, de ilyenkor a szobaárak is jóval magasabbak az egész szigeten
  • taxival utazni – a helyi taxis maffiának köszönhetően egy út majdem annyiba kerül, amennyibe egy robogó bérlése egy teljes napra
  • motorcsónak kipufogócsövébe kapaszkodni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.